#CampusMundi#köszönet

Én személy szerint nagyon nehezen vágtam bele ebbe az egy évbe külföldön. Mikor megtudtam, hogy felvettek kettős érzések kavarogtak bennem. Egyrészt öröm, hiszen ezért is jelentkeztem a BGE-re, másrészt viszont félelem, hogy itt kell hagynom a családom, a cicám és az életem, féltem a honvágytól és az ismeretlentől. De végül is belevágtam és egy percét sem bánom! Egy fontos dolgot azonban itt kiemelnék. A barátok NAGYON fontosak. Mi négyen jöttünk ki, 3 lány és 1 fiú. Örülök, hogy az egyik legjobb barátom is velem tartott és pót anyukaként vigyázott/ vigyáz rám. Fontos, hogy akikkel kijöttünk, mindenben össze is tartunk. Segítettük egymást minden helyzetben. Papírmunka, e-mailek, tanulás, utazás, magánélet, gondok a főbérlővel, bármi. Mindig van kihez fordulni és ez felbecsülhetetlen. Egyedül biztos nem lett volna részem ilyen élményben. Emellett jelentkeztünk egy buddy programra és egy nagyszerű srácot kaptunk, aki kijött értünk a reptérre, segített mindent elintézni és az összes kérdésünkre válaszolt. Bár csak egy félévig volt hivatalosan a segítőnk, a kapcsolat megmaradt és azóta is összeülünk néha egy Apfelweinra.

Egy- másfél hónappal a valódi félév kezdete előtt kellett megérkeznünk, ez szeptember 3-ára esett. Az első nap be kellett menni az egyetemre, ahol köszöntöttek és egy 320,14 Eurós befizetés után megkaptuk a Study Chipet, ami az ottani diákigazolvány és bérlet a tömegközlekedéshez. Ezután mindenki elindult a szállására. Az egyetemen van a Housing Office, akik segítettek nekünk szállást találni, bár csak egy félévre, amit nem neveznék hatékonynak, de ha szerencséd van meghosszabbíthatod a szerződést, kivéve a kollégiumot. Mi adhattuk meg, mit preferálunk, de ez nem minden esetben teljesül. Én kolit szerettem volna, de végül egy 7 fős WG-ben (Wohngemeinschaft) laktam, aminek minden percét gyűlöltem. Nem jöttem ki a lakótársaimmal, akik nem ügyeltek a környezetükre, a takarítást csak hírből ismerték és sokáig zajongtak emellett a konyha nagyon kicsit volt és szinte semmi helyem nem volt a konyhában, de az legalább felszerelt volt, bár a tisztaság miatt inkább csak a saját edényeimet használtam. A nemzetköziségre nem lehet panaszom, mert mindenki máshonnan jött. A többiek közül egy valakinek sikerült koliba kerülni a Porthstraße-n, 2 pedig egy kis városban Bad Vilbel-ben laktak, ami a központi hellyé vált számunkra. Az egy nagy pozitívum, hogy bárhol is laksz, nem kell osztozni a szobán. És nem kell megijedni, hogy az egy másik város. Én Frankfurtban laktam havi 380 Euróért és nekem még talán hamarabb el kellett indulnom az egyetemre a csatlakozások miatt mint nekik.
Erről eszembe jut a német tömegközlekedés. Itt kell megemlítenem, hogy a német pontosság csak legenda. A metró (U-bahn) még egész megbízható, de a buszok, villamosok és az S-bahn (olyan mint egy vonat, de csak a környező városokba megy) rendszeresen késik, amivel számolni kell. Szerencsére van egy egész jó app az RMV, ami mutatja mivel menj, merre jár a jármű és mennyit késik.

Első szállásom:

A második félévemet már egy másik szálláson töltöttem, hirtelen kellett döntenem és milyen jó, hogy belevágtam. A Bauverins Katolische Studentenheime által vezetett Friedrich Dessauer Hausba kerültem. Ide saját magunknak kellett jelentkezni, postán kellett elküldeni a dokumentumokat. Egy 6 fős WG-ben lakok és van saját fürdőszobám. Tiszta, csendes és van egy hatalmas konyha. Itt és a kollégiumokban nincsenek közös dolgok, a tányérokat, edényeket, evőeszközöket és bármit amire szükséged van magadnak kell biztosítani. Én nem hoztam mindent magammal, de szerencsére a közelben van egy Woolworth, ahol mindent is lehet kapni nagyon jó áron.

Második szállásom:

Megérkezésünk után pár nappal kezdődött egy kötelező német intenzív kurzus, amire semmi kedvem nem volt menni. Pedig visszagondolva szuper volt! 3-an ugyan abba a csoportba kerültünk egy előző felmérés alapján, a B2.2-be. Az órák az egyetemhez tartozó BCN épületben voltak. Egy nagyon kedves tanárnővel töltöttük a délelőttjeinket. Volt egy könyvünk, amit meg kellett venni, de legtöbbször mindennapi dolgokról beszélgettünk. A kurzus végén tartani kellett egy prezentációt a szakunkkal kapcsolatban és az utolsó órán volt egy írásbeli vizsga is, amit nem volt nehéz teljesíteni. Azt nem mondom, hogy a nyelvtudásom sokat fejlődött, és ez azóta is így van, de ez leginkább az egyénen múlik, hiszen a hétköznapokban lehet gyakorolni. A félév közben is lehet felvenni nyelvi órákat, arra azonban figyelni kell, hogy csak a dupla órákért jár 5 kredit (itt minden 5 kredites tantárgy).
A másik ok amiért hálás vagyok, hogy részt vettünk ezen az, hogy itt ismerkedtünk meg új barátainkkal. Az első félév során egy szoros magyar-mexikói barátság alakult ki. Meglepően sok diák jött Mexikóból. A kurzus mellett a lakóhely is összehozott velük, hiszen a mi bad vilbeli központunk egyben az övék is volt.

Röviden összefoglalva a kint töltött idő sokat adott és köszönöm a Campus Mundinak, hogy mind ezt lehetővé tette. Sok élménnyel lettem gazdagabb, sokat tanultam és legközelebb biztos nagyobb bátorsággal vágnék bele. Mindenkinek csak tanácsolni tudom, hogy használja ki ezeket a lehetőségeket.